A legtöbben, természetes módon, érteni szeretnénk mi is a kineziológia valójában, és hogyan működik az izomtesztelés.
Dr. David R. Hawkins, a tudatkutatás kiemelkedő alakja, elismert orvos, tudós, az ERŐ kontra erő című könyvében mindenki számára jól érthetően írja le a fentieket:
A kineziológiáról:
“…Kineziológia: főnév. Az izmok és mozgásuk tanulmányozása, különösen a fizikai kondicionálás vonatkozásában, [görög kineszisz = mozgás (kinein = mozogni) + lógia]
A kineziológia először a XX. század második felében keltette fel a tu dományos közvélemény érdeklődését, dr. George Goodheart munkásságarévén. Goodheart dolgozta ki az alkalmazott kineziológiának nevezett szak területet, miután rájött, hogy a kedvező fizikai ingerek (például a jótékony hatású táplálékkiegészítők) növelik bizonyos jelzőizmok erejét, viszont az ártalmas ingerek hirtelen elerőtlenedést okoznak ugyanezekben az izmok ban. Mindebből következett, hogy egy a tapasztalati tudásunknál jóval mélyebb szinten a test „tudta”, mi jó neki és mi nem, s ezt az izmok tesz telésén keresztül jelezni is képes volt. A klasszikus, és e könyvben később idézett példa a jelzőizmok mesterséges édesítőszer jelenlétében tapasztalt elgyengülése volt; ugyanezek az izmok az egészséges táplálékkiegészítő jelenlétében megerősödtek.
A hetvenes évek végén dr. John Diamond továbbfejlesztette a szak területet, így alakult ki a viselkedési kineziológiának nevezett tudomány. Dr. Diamond ugyanis arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy a jelzőizmok a fizikai ingerek mellett a pozitív vagy negatív érzelmi és szellemi ingerek hatására is megerősödnek, illetve elgyengülnek.2 A mosolytól erős lesz a tesztválasz, az „utállak” kijelentéstől viszont gyenge…………..”
Az izomtesztelésről
“…A kineziológiai teszt elvégzéséhez két ember kell. A teszteléshez vá lasszunk egy családtagot vagy egy barátot, őt a továbbiakban alanynak fogjuk nevezni.
1. Az alany álljon egyenesen, jobb karja lógjon lazán a teste mellett, nyúj- tott könyökű bal karját pedig emelje a padlóval párhuzamos helyzet be! (Tesztelésre a másik kar is használható.)
2. Álljunk szembe az alannyal, és tegyük bal kezünket a jobb vállára, hogy ezzel stabilizáljuk őt! Ezt követően tegyük jobb kezünket az alany kinyújtott bal karjára, közvetlenül a csukló fölé!
3. Közöljük az alannyal, hogy megpróbáljuk lefelé nyomni a karját, és kérjük meg, hogy próbáljon ellenállni a nyomásnak!
4. Nyomjuk lefelé az alany karját gyors, határozott és egyenletes moz dulattal! Nem az a cél, hogy kifárasszuk az izmot, csak az, hogy ellenőrizzük a kar rugalmasságát. Nem azt kell eldönteni, hogy me lyikünk az erősebb, csupán azt akarjuk megnézni, képes-e az izom a vállízületben „zárni” a kart.
Ha az izom egyébként egészséges, az alany pedig normális, ellazult szel lemi állapotban van, és nem kap külső ingereket (ez okból különösen fon tos, hogy a tesztelő ne mosolyogjon, és más módon se hasson az alanyra), akkor az izom erős tesztválaszt ad, azaz a kar vízszintes helyzetben rögzül. Ha a tesztet negatív ingerforrás (például mesterséges édesítőszer) jelen létében ismételjük meg, akkor „noha semmivel sem nyomjuk erősebben lefelé, az izom képtelen lesz ellenállni a nyomásnak, és az alany karja a teste mellé esik.”
Diamond kutatásainak igen figyelemre méltó eleme az általa vizsgált alanyok körében tapasztalt tesztválaszok egységessége volt. Eredményei előre jelezhetőknek, ismételhetőknek és egyetemeseknek bizonyultak. Ez még olyankor is így történt, amikor nem volt racionális kapcsolat az inger és a tesztválasz között. Valamilyen teljességgel megmagyarázhatatlan ok ból például az összes alany gyenge tesztválaszt ad egyes absztrakt jelekre, más jelek esetén ugyanakkor éppen ellentétes reakció tapasztalható. Az eredmények néha teljesen érthetetlenek voltak: bizonyos képek minden alanynál gyenge tesztválaszt eredményeztek, pedig tartalmuk sem külö nösebben pozitív, sem különösebben negatív jellegűnek nem nevezhető, viszont más, „semleges” képekre mindenki erős tesztválaszt adott. Egyes eredmények pedig még elgondolkodtatóbbak voltak: szinte minden klasz szikus zene és a popzenei számok (beleértve a „klasszikus” rock-and-rollt) egységesen erős tesztválaszt adtak, a hetvenes évek vége óta népszerű „hard rock” vagy „heavy metál” stílusban írt zenékre pedig mindenki el gyengüléssel reagált.
Akadt még egy jelenség, amelyet Diamond futólag megfigyelt, de amely nek lehetséges rendkívüli következményeire nem fordított különösebb fi gyelmet. Az igaznak és meggyőzőnek hangzó, ámbár bizonyítottan hazug kijelentések, például Lyndon Johnsonnak a tonkini incidenssel kapcsolatos megtévesztő beszéde vagy Edward Kennedynek a chappaquiddicki bal esetre vonatkozó hamis vallomásáról készült hangfelvételei minden eset ben gyenge tesztválaszt váltottak ki. A bizonyíthatóan igaz kijelentések hangfelvételeire egyetemesen erős volt a tesztválasz.5 E megfigyelésből kiindulva kezdett kutatni e kötet szerzője, a jól ismert orvos és pszichiáter, David R. Hawkins.
Dr. Hawkins 1975-ben kezdte tanulmányozni az igaz és hamis állításokra adott kineziológiai reakciókat. Megállapította, hogy a vizsgálati alanyok nak nincs szükségük a tesztelt anyag (vagy kérdés) tudatos ismeretére. A „kettős vak” rendszerű kísérletekben*, és a tömeges – akár az egész hallgatóság részvételével végzett – bemutatókon az alanyok minden esetben gyenge tesztválaszt adtak a mesterséges édesítőszert tartalmazó, jelölet len borítékokra, viszont nem gyengültek el, ha a teljesen azonos, de ártal matlan anyagot tartalmazó borítékkal tesztelték őket. Ugyanez a tudattalan reakció volt megfigyelhető a szellemi értékek tesztelésekor is.
Úgy tűnik, itt valamiféle közösségi tudat, spiritus mundi (világszellem) hat, vagy ahogy Hawkins Jung alapján nevezi: „tudati adatbázis”. A társas ál latoknál oly gyakran megfigyelhető jelenség – például amikor a halraj egyik peremén úszó állat azonnal irányt változtat, ha a tőle vagy fél kilométerre lévő társai menekülni kezdenek egy ragadozó elől – bizonyos tudatalatti módon a mi emberi fajunknál is működik. Nem tagadhatjuk, hogy létezik olyan közös tudás, amelyet nem a racionális értelem módszereivel szerez tünk; ahhoz egyszerűen túl sok jól dokumentált esetben bizonyosodott be, hogy egyes személyek olyan információ birtokába jutottak, amelyet távoli idegenek szereztek meg. Vagy talán – egyszerűbben megfogalmazva – azt nevezzük belső, szubracionális bölcsességnek, amely különbséget tud tenni az egészséges és a káros között, meg tudja különböztetni egymástól az igazat és a hamisat.
A jelenség egyik igen sokatmondó vonása a válasz bináris jellege: Hawkins megállapítása szerint a kérdéseket oly módon kell megfogalmaz ni, hogy a válasz teljesen egyértelmű igen vagy nem lehessen. Ez hasonló ahhoz, ahogy az idegi szinapszisok működnek: vagy továbbítják az infor mációt, vagy nem; illetve ahogyan a legalapvetőbb, sejtszintű „tudás” is igen/nem alapon működik; és ahogy az élvonalbeli fizikusok az egyetemes energia alaptermészetét is jellemzik. Vajon az emberi agy egy bizonyos ősi szinten nem más-e, mint csodás számítógép, amely összeköttetés ben áll egy, a saját tudásának mértékét egyáltalán nem ismerő egyetemes energiamezővel?…”